Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lépj amíg nem késő!!!

 

 

 

Lépj amíg nem késő

Úgy érezte, a világ ellene fordult. 
Egyetlen szerelme lemondott róla, 
S már egy másik lány kezét fogja azóta. 
"Már nem szeretlek!"- vallotta be a fiú,
A tomboló tűz, mely eddig szívében tombolt, kihunyt. 
De a lány nem adta fel, dacolt ellene, 
S továbbra is tartotta a kapcsolatot vele. 
A remény viszont egyre jobban elhagyta,
Mikor látta, hogy élete szerelme a másik lányt simogatja.

Időközben a fiú rájött ,még mindig érez valamit iránta,

De nem lépett, mert a szórakozás fontosabb volt számára. 
A lány megkérte a fiút kezdjék elölről újra,
"Szeretlek Kicsim az életemnél is jobban!"- s a fülébe súgta halkan.
Ám minden hiába, ő csak tovább álltatta, 
A kötöttséget, az igazi szerelmét nem vállalta. 
Teltek a napok, teltek a hónapok,
A lányról már azonban régen nem hallott.
Egyik este, álmából felébredve rossz érzés kapta el, 
Ürességet és fájó hiányt érzett szívében. 
Érezte régi szerelme keserű hiányát,
Hiszen rég nem hallotta a lány kellemes hangját.
Hiányzott neki az arca, a forró ölelése, 
A féltő gondoskodása, a lány maga egésze. 
Másnap megjelent a házánál virággal a kezében,
Kisírt szemű édesanyja nyitott ajtót talpig feketében.
A fiú teljesen elfehéredett ,s érezte nagy a baj,
Édesanyja csak annyit mondott könnyektől küszködve: Meghalt! 
Állítólag egy véletlen autóbaleset okozta a lány halálát,
Nem figyelt az úton, mert nem tudta feledni szerelmi bánatát.
A fiú elsápadva állt ott egy percig, 
A csokor virág a kezéből lassan hullott ki. 
Nem hitte, ez hogy történhetett meg vele,
Minden percben ott kellett volna lennie mellette.
Este nem tudott elaludni, a szemébe könny szökött,
 Szívében mérhetetlenül nagy bűntudattól küszködött. 
De hirtelen, mintha egy melegség járta volna át,
Mintha hallotta volna halott szerelme hangját.
És igen, a lány ott tündökölt angyal képében, 
A régi, megszokott, gyönyörű szépségben. 
Mindkettőjük szemében könny ragyogott,
A mosoly az arcukon hirtelen megfagyott. 
Lélegzetük elnémult, szívük egyszerre dobbant,
A régi, gyönyörű szenvedélyes szerelmük újra lángra lobbant. 
Csak álltak egymással szemben, hisz egymás gondolatait ismerik,
A lány a fiú arcát végigsimítja, lelke melegséggel megtelik.
Igyekszik szerelmét megnyugtatni, 
De csak ennyit tud végül mondani: 
"Ne sírj szívem nincs semmi baj,
Emlékem szívedben végig megmarad. 
Én ott leszek végig melletted, őrzöm az álmaidat,
Mindentől megvédelek, ott leszek minden mozdulatodban." 
Az angyal még egyszer utoljára átölelte kedvesét,
A fiú nem akarta még elengedni féltett szerelmét. 
A lány arca egyre halványodott, 
"Most mennem kell!"- csak ennyit mondhatott. 
Hirtelen hűvös levegő járta át a szobát,
De még lehetett érezni a lány kellemes illatát. 
A fiút ezután az álom hamar elnyomta, 
Gondolataiban ő járt, s hogy nem feledi el soha. 
Reggel, mikor felébredt, nem tudta valóság volt-e, vagy álom,
De talált valami csodát az asztalon. 
Egy fehér toll volt ott a lány illatával, 
S rájött mit veszített a lány halálával. 
Szívében most még jobban érezte hiányát,
S nem tudta elnyomni a lány utáni vágyát. 
Könnyes szemmel az ég felé fordulva ennyit felelt:
"Mindörökké szeretni foglak Egyetlen Szép Szerelmem!"

 

 

...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép




Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 220237
Hónap: 602
Nap: 20